Árpádkori templom alaprajza Baracspusztán

A templom egyhajós volt, építési anyaga terméskő. A terméskövet kevés faragással tették alkalmassá az építkezésre. Magán a falon oltották meg a meszet. A megmaradt falakból látjuk, hogy erősen és jól építkeztek. Ritkaság számba megy az olyan templom, mint a baracspusztai, amelynek hossza 17,75 méter volt. Az alaprajzát tekintve román kori, ezt igazolja a félkörös apszisa  (szentélye) és megmaradt lábazati köve. Az építkezés a XIII. század első felében történhetett. A szentély északi oldalához a gótika idején négyzetes kápolnát építettek. A kápolnával egy időben építették a félkörös szentélyhez a kiugró két támpillért is. Ekkor készülhetett a templomot övező kör alakú fal, ami a templomot és az ezen a falon belül lévő rendházat védhetővé tette; itt keresett védelmet a falu népe ellenséges támadás alkalmával. A templom nagy részben hatalmas, faragott homokkövekből készült. Alapjához és a templomot körülvevő falhoz alföldi terméskövet használtak. Vakolata vastag és jó anyagú, bizonyos részeken zöld, piros, sárga és fekete színű falfestés díszítette.

Szabó Kálmán: Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei Bp. 1938. 

Részlet a Baracspuszta templomainak múltja, és Kunbaracs templomának jelene című kiadványból.